újraitthon

...a galád széjjelverte a bal alkarom, de pengett mint a halál hárfája. Érthető, érdemlem, öt éven át feléje se néztem jószerivel. Megtanulunk együtt szépen, egyenesen állni, kitartani, feszíteni, célozni és lőni. Csodálatos magamészlelés volt, hogy bár nem lőhettünk egyből, és órákon át gyakoroltuk a mozdulatokat, a legkiseb mértékben sem voltam türelmetlen. A többiek meg igazi vurstliközönség, a kék overallos melóstól a gazduramig mindenki itt van és csudásan lő. Jól megnéztek minket, 'Pästi gyärekeket', és hallgatták, hogy mi hogyan viccelődünk itt a büdösben. És feltétlenül szerettek minket, mi meg viszont. A főíjászunkat meg úgy híjják, hogy Derék Mihály, és tényleg az. Közben mindjárt itt a tavasz, meg a nyár, és ugyanezt kint a zöldben, hejjdevárom...