2009. március 19., csütörtök

Öröm

Újra járunk íjászkodni. Gyönyörű íjam idege elveszett az idők és a költözködések során, bú és keserv. De ma! Fogókesztyűért és vesszőkért indultunk, és egy aranykezű mesterember új ideget álmodott a húrzsámolyok közé, hangja fény, feketéje éji vad szeme. Íjam is szereti, kezesen hajlik alatta, erejének teljével búcsúzik minden kilőtt vesszőtől, így képzelem. A próba még hátra, másfél óra múlva utazunk Zsámbékra, és vadászunk. Jókedvet, élményt, szabad levegőt.

1 megjegyzés:

jikka írta...

A Zuram is íjászkodik (és beleültette a nagylányba is), de csak a saját kedvére. Tavasszal-nyáron-ősszel imád elvonulni, lőni kicsit. :-)