2008. november 27., csütörtök

Sosem én megyek magamtól, mindig visznek. Csodanézőbe. Mindig más. Szép szeretők, barátok, anyámék, vagy a véletlen, de mindig visznek. Máma estve a vakok intézetébe. Kicsi hangverseny a paralimpikonoknak, és az olimpikonoknak. Zongoristából négy, énekesből egy, mind vakok, és csodát művelnek. Fogyaték nélkül élő egyszerűen nem, vagy csak ritkán tud ilyet. Ők meg folyamatosan. Olyan szívesen sorolnálak titeket név szerint, de én is fogyatékkal élek, csupán a pillanat ragad meg bennem, az is csak egy pillanatig.
Mindig úgy rájukcsodálkozom, hogy mennyi mennyi csodálatos ember, csak egy kis világival kell kevesebbnek lenni... félve irigylem őket. Én összeomlanék. Ők meg Istenig építik a bábeltornyot.

2008. november 25., kedd

Rázzadbéjbe to the right

Kicsit rapszodikus lett, de szeretem ami lemászott a műtőasztalról...
GIVE MY CREATION....LIFE!!
...doll-zagga-buzz-buzz...

Memo

Máma estve csinálok én is playlistet, okító és szórakoztató jelleggel.

2008. november 21., péntek

Van az Angel vízesés, Bolivarban található (de szép szó ez a Bolivar...). Majdnem egy kilométer magas. Na annak a tetejéről szökkent el a majom, érkezik lefele. Alatta a víz. Abba ugrik.
Megtettem valamit. Kurvára fájt. És most pillanatokon belül kiderül, hogy elbasztam -e az egész életemet, vagy jut -e nekem is a mindenkinek járó mégegyesélyből. Jó nagy húsbárdot forgattam meg egy pillanata alatt kapásból két szegyben, nem fröcskölt a vér, hanem elment, szatyorban. És egészen addig nem is bőgtem igazán, amíg be nem nyújtottam az igénylést a Nagy Egyetemes Földönjáró Szánalomközpontban. És most itt ülök, végre be mertem kapcsolni a gépet, és leírom mementóul mindezt, vak-vágyva pislogva a jövőt. A közelit. Meg kurvára félve a távolit.

Mert tudjátok, mint Vacskamati virágja. Nem tudjátok? Hát lessétek meg. Mert csak.

És mindent jól tettem. Semmi hülyeséget nem csináltam. Bármi is sül ki belőle, egyszerűen meg kellett tennem. Magamért. Mert csak. Mert kussból volt elég.

És most itt ülök, lemostam a kést, a lakásban nem merek körülnézni. Mert minden sarok néz. Nem vádlón, hanem csak úgy szemeznek. A macska is.

Felfogtam, és kizárólag ésszel csináltam, ha valaha ölnöm kéne, meg tudnám tenni, kipróbáltam. Épp ilyen. A szívem száján hetven réteg leokoplaszt. Bőgni muszáj, de bőgve épp olyan pontosan lehet szúrni, mint száraz szemmel. A szívem egy páncélszekrényben, egy folyó mélyén, lebetonozva. Csak kurvára dörömbölt a szemétláda.

Akurvaéletbe.

Lehetne képeket, lehetne verseket, lehetne metaforát, hasonlatot, de itt álljon ketté a fülem, ha a vérszagot ugyanúgy visszaadnák. Vasszagú az egész ház. Az a kurva, nehéz vasszag.
És ha a rendesben van is némi makula, a szagmemóriám legendás. Ez a szag a gödörig kísér.

És most könyörgőre fogtam. Esendő vagyok, és voltam végig. Leszek is talán. Te is.
És most onnan, a zuhogó esős akárhonnan, bárhová is visz a busz, kísérjenek az angyalok. Azokból is a válogatottak. Legyen náluk limonádé, mekisfagyi, sültgesztenye.

Amit most tettem, a legnagyobb sikerélményem eddig. Olyan kapukat törtem át homlokkal, amik galaxisoknak tartanak ellen rendes esetben. Kurvajó a túloldalon, a saját hisztimben fogok megfulladni, de kurva sikeresen.

Közben néha a szél megzörgeti az ajtót.
Az ajtó nagyon sajátosan zörög.

2008. november 20., csütörtök

Minden vagyonom, hitem,
legyen Tiétek. Item.

got the sign, give me strength

2008. november 19., szerda

Megintzene



Ráállok erre a vonalra, ez megy :)

Persze erre is vezetni kell...
Tetszik ez a popcornzene

2008. november 17., hétfő

máma reggel néhányan majdnem gereblyével a szájukban haltak hősi halált, bár a gereblye helyére tetszőlegesen választható tankerhajó, cséphadaró, hasmenéses sün, jetiondó vagy szöggel kivert ifa hengerfej, de sajnos elnéző vagyok.

2008. november 16., vasárnap

Önvándor

elfelejtettem szépenszólni, most nagyon sok sort kitöröltem innen, save me folks

villanygitár

hohóóó, mire leltem megint (pontosabban a szösz, de csitt), igazi dög, nem furulyával, nem hárfán, mindjárt megnézem jutúbon van -é.

ÉS VAN

szóval hopp be a volán mögé, olvadt gránit freccsenjen az integető rendőr orcájába, a kipufugó vulkánként stb stb na itt a zene:

2008. november 15., szombat

bobobobobOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOBOB

ilyen hangja van a lejtőn suhanó kurva nagy kősziklának, ami egyre csak suhan, oszt' majdcsak leérkezik valahova.

2008. november 10., hétfő

SX7

nalássuk:

-nátha
-PC tönkrement (már megjavult, deazértbasszameg)
-XBOX tönkrement
-mobilvinyó kaputt

és még sorolhatnám

...a könyvek hál'Istennek nem mennek tönkre.

2008. november 6., csütörtök

Náthablog 2

A kommunális kíváncsiság és aggodalom eloszlatása végett: sárga, igen, sárga takony ocsmánylik orrom barlangjából. A dokinő kérdezte, tehát fontos.
De Rerum Dokinő: még a Stormnál volt céges vajákos, nem túl jelentős korához méltóan csinos és okos; rendelőjében a különféle gyógyszerreklámok helyett kizárólag a Hippokratészi eskü lóg, ami lássuk be, korunk orvostársadalmában ritka és gyémántértékű hozzáállást takar. Kedvesen érdeklődött a játékszakma iránt, a szakmai előmenetelemről is kérdezett, hozzászólt, nem hülyeséget. Lenyűgöző jelenség, de tényleg. Jelen státuszomban kizárólag páciensi elragadtatást vált ki, ellenben ha független és jólmenő 40-50 közti ügyvéd lennék, biz'isten meghívnám egy bakardikólára.
Bejelöltem mint pesti háziorvost (a halálnak volt kedve Törökbálinton a hexencsúzos-lumbágós-vénasszonyoknyarás satrafák légiónyi sorát kivárni hogy a helyi dottore felírjon valami antibiotikumot mámegin, amit úgysem szedek be).

Valamint érdekes tapasztalás: minden náthám alkalmával rájövök, hogy isteni teát tudok, és szeretem is. Napi 2 liter legalább lemegy, állítólag jót tesz. Náthabúcsúztával pedig egyszerűen nem jut eszembe csinálni.

Természetesen most, hogy tengernyi időm lenne rajzolgatni/alkotni a fasza gépen, szervízben van, és ezen a kis gőzhajtású laptopon kémlelem a világot.

Hogyan lehet úgy mézet enni, hogy utána ne kelljen húsz percig szakállat mosnom? Természetesen nem a női olvasóktól várok kompetens választ (ha meg igen, küldj fényképet is).

2008. november 4., kedd

Náthablog

...és ilyentájt mindig megszáll a múzsa.
A múzsáról: cseppet anyáskodó, anyatigris jelenség, olyan 'könnyebb verset írni mint megkerülni' típus, tülkös sisakkal, keblein körpajzsok, melyekkel bolygókat lehetne kivédeni. Az égből ereszkedik alá, hosszan kitartva egy magas cét, ami egyrészt az univerzum szövetét is képes kikristályosítani, majd tejútnyi szilánkokra törni, valamint úgy visszhangzik, hogy galaxisunk faláról pattan vissza, mint egy lamantin csókja egy burgonyacsipszről.
Nyájas mosolyába az Egyesült Államok teljes pékhada sem tudna elegendő képviselőfánkot gyártani (pedig szezonja van), szende pislantásától pedig kozmetikai konglomerátumok zuhannak csődbe. Lágyan ráteszi oltalmazó kezeit a vállaimra, én pedig magamba szállok, ideroskadok a gép elibe és megírom takonyszegélyezte sirámaim.

Kútfőm teli, szememen századnyi sors súlya, csipáim közt a kanyon Gibraltár szorosával vetekszik, olyan hangokat tudok kiadni, hogy 'Göööööö' meg 'Mmmnygggh', mozogni legfeljebb a teáig és vissza, játszani egyáltalán nincs kedvem(!). Olvasgatok inkább, összes Pratchettet, újra.


Friss: mégiscsak van kedvem játszani, megnyugodtam. Lost Planet: Colonies edition, egy ántik gyöngyszem a Capcomtól. Gameplay, atmoszféra, animáció és bossfight iskola.

2008. november 1., szombat

god give me a sign