A párom, a nevelőapám, húgom, íjászedzőm, és a vészhelyzeti pótanyukám gondolták úgy, hogy szeretik a nevemet, és örömmel tekintik sajátjuknak az élményt, hogy nevemen szólíthatnak. Nagyon szeretem őket ezért, a felbecsülhetetlen és felsorolhatatlan, galaxisnyi egyebek mellett.
Egy kicsit azért bök, hogy én ennél kicsivel több törődést véltem elhinteni a nagyvilágban. Bök a kudarcom miatt. Bök, mert huszonkilencedikén estve tízkor nagyon egyedül érzem magam. Egy bolhagondolatnyi harag és sértődés nincs bennem, mert indokolatlan. Csak...bök.
A nevem, ami az enyém, néha ajándékba adom. Szoborhatod, gyúrhatod, dobhatod, köpheted, babusgathatod, elteheted, előveheted, és akár el is felejtheted.
A neved, ami a tiéd, néha ajándékba adod. Szobrom, istenem, angyalom, idolom, messiásom, ördögöm, sátánom, néha dobom, néha köpöm, néha babusgatom, néha el is teszem, és az én káptalanom szúrágta káptalan, el is felejtem...
Hát így van ez, és ez így van jól. És így megjáratva, zsákba téve, kovászt ölelve, ropogósra sütve, lekvár alá bújtatva, morzsás mosolyba ölve, nem is olyan rettentő.
Nem biza.

Boldog névnapot nektek, mer' embernap van. Minden nap.

Tökéletes Zene

Szőrgézaerdő

Love to be one of you, love to be one of us

És énnálam esendőbb, gyávább, mulyább bölcs ember nincs is a világon. Bárkivel megverekszem aki mást állít.

Van egy gyönyörű íjam, úgy neveztem el, hogy 'Oda'. Abban a hitben tettem ezt, hogy tudom az odát, hogy hova. Hát egy túrót.