A harmadik perctől száguldó retro-ütvefúró suhan a kénköves országúton

Álmomban meghaltam. Álmomban én választottam a halált. A világ megmaradt, csak az emberek tűntek el belőle. Tökéletesen egyedül maradtam, az örökkévalóság galaxis-súlyú érzetével. Kivert a víz. Legrosszabb álom ever.

...and they have a plan B.

Itthonragadtunkban kiválóan csapjuk szét a szabadnapok garmadáját, velencei tó, társasozás, barátok, battlestar galactica orrvérzésig, és az ágy minden funkciójával kettőnket szolgál vala.
Mégiscsakjójez.
Bár az őszinteség jobban esett volna, de mit sem csorbít a mindennapok minőségén. Te mocskos Cylon.
Arra jutottunk, hogy valami randa nagy balesetet/meteorzáport/vulkánkitörést/zombi kalózlázadást úsztunk meg, így meg még jobb.

Hát csók mindenkinek, life is peachy.

KURVAélet

Vasárnap. Délután három környékén indultunk volna. Öt perce telefon. Az ÁNTSZ bezáratta a táborhoz tartozó kajáldát. És így az egész tábort. Pusztuljanak el mindahányan. Egy hét szabi, itthon. Mert kurvára nem lesz kedvem hajkurászni hogy hová megyünk, ha ide nem.

BASSZAMEGBASSZAMEGBASSZAMEG!!!

Mint a vadlibák

Vasárnap elmegyünk nyaralni. Kb. az első, saját finanszírozású elmegyekvalahova. Jó messzire. Remélem nem lesz térerő egyáltalán. Meg számítógép.
Egy hétig egyfolytában céllövölde, kicsiarakás, részeggitározás, spontánjohnnycash. Merthogy csoportterápiás szerepjátékos erdőközepén bungalóbalábalóga.
Hejjdejólesz.

mindjárt mondom