2008. szeptember 28., vasárnap

Náthablog


Takony tenyész a járatban.
Zöld ász mászik a vájatban.
Tüsszönöm szépen soha szarabbul.

Krehács és társai.
A józan szóösszetétel-központ helyén egy füstölgő kupac büdös száraztrágya.

2008. szeptember 25., csütörtök

HOLNAP újgép jejejeee

2008. szeptember 22., hétfő

van még egy gombám
Csendőr New Yorkban, Loius De Funes, de lehet hogy három essel írják, mert kopasz. DVD. A macska nem lett önygyilkos. ömmmm... kékfrankos lett.
Mielőtt megírnám, hogy csodasztikus élmény itthon becsípve lenni, iszom még egy pohár bort, és the night gets further izgalmas, or what the heck.
Természetesen a macska marad, ferjengő átokként csócsálva lelkem utolsó hópatyolat csücskein, acélcsúcsú zászlórudat pökve kupám közepébe, és ezt kiáltva: csuhajj szomszédok, jönnétek át megkóstolni óboromat, violinkulcsot engraválva eme ántik brokát homlokba?

Ma kibasztam vele. Épp tönkre akart tenni valamit, én leültem vele szemben és kedvesen néztem rá, majd kapott egy szelet sonkát, a szokásos szekrénydobálás és elkeseredett szentségelés helyett, majd kapott még egy szelet sonkát. Most az erkélyen ül, és szerintem az öngyilkosságot fontolgatja, mert csalatkoznia kellett krédójában. Én megértem, és megcirógatom a fejét, ő a szokásos karomba helyezett vonalkódminta manőver helyett mélán felnéz, és esküdni mernék rá hogy rágyújtana.

Valamint dístztárgynak neveztem ki a kávéscsészét, amiből szurokból való ciklopszi mennyoszlopokként meredeznek a cigarettacsikkek. Gyönyörű. Most bort kívánok, valamint egy hagymázas vígjátékot, kussoló mélycsendet estére, és valami szottyadt rémálmot lovakkal és hátizsákokkal. Csirió!

2008. szeptember 20., szombat

Macska

Nahátakkor. Van itt nekünk egy cicánk, aki aranyos, kicsi, pont úgy néz ki mint a képen, kb 3-4 hónapos, naponta kétszer eszik, és szeret játszani. Gazdit keres, másikat. Mi is teljesen meglennénk vele, de én borzasztó rossz alvó vagyok, ő meg borzasztó eleven, és a minimállakás nem teszi lehetővé, hogy kellőképpen elzárva elevenkedhessen, ahol mi sem zavarjuk őt, és ő sem zavar minket. Kizárólag gondos és szerető gazdihoz adjuk, ahol jó dolga lesz és szeretni fogják.

Főbb paraméterei:
-Szobatiszta az első pillanattól fogva, morózusan az almában rendezi a dolgát.
-Nem kaparja a tapétát (ha nem lóg az arcába egy lifegő, érdekes tapétafoszlány).
-Koránkelős típus.
-Klasszikus cirmos kiszerelés, a hasán is gyönyörű mintázattal; kifejezetten szép cica.
-Minden oltással rendelkezik, egyedül veszettség ellen nincs beoltva, ami csak akkor kötelező, ha kinti cica lesz. Ebben az esetben az oltást természetesen állom.
-Jár hozzá alom, dekoratív hordtáska, kék pléd, valamint egy kazal apró és nem annyira apró macskajáték, valamint egyheti kaja (a Multifitet szereti).
-Ingyenesen elvihető.

Amennyiben ő vágyaid cicája, a 0630-29-364-29-es mobilon, vagy a pgelencser@t-online.hu címen érdeklődhetsz, vagy kommentelj. Az akció a készlet erejéig tart.

2008. szeptember 15., hétfő

Thou shalt rock

I cant help about the shape I'm in
I cant sing, I aint pretty and my legs are thin.
But dont ask me what I think of you,
I might not give the answer that you want me to.

Oh well...

Now, when I talked to God I knew he'd understand
He said, stick by my side and I'll be your guiding hand.
But dont ask me what I think of you,
I might not give the answer that you want me to.

Oh well...



Ésakkor öregszünk kicsit, meg népszerűek leszünk, de a dög ottmarad makacsul a gitárban, meg a hangban.



.
.
.
Tizenegyedik parancsolat: Zúzz felebarátaiddal, mert hallám, hogy az jó.
Legóautót szerelünk a Szösszel, ezt:

2008. szeptember 14., vasárnap

Úttalan

Nahát, most veszem csak észre...

Mostanában, kicsit elvesztettem a seblámpa porcelánfehér körét a vak szobafalakon, elég részegdeden bolyongtam, beverve a kútfőt minden kiszögellő mellékíznek nőből,macskából meg pénzből szoborva, volt köztük verem, láthatatlan lépcső, égbemagas sziklafal, és mindenféle kötélhágcsók, vissza a múltbéliekhez, meg visszakanyarodva a mostaniakhoz, némelyik vágott-csípett-harapott, meg édesgetett, símogatott. És egyikbe sem tudtam tartósan belegabalyodni. És az összes szagok, meg ízek, hangu-gondolatok, most nézem, hopp, oda vannak madzagolva, ide, ahhoz a kötélhez, amin én magam táncolok. Amin egyedül is tudok menni. Amin csak egyedül tudok menni.

My way. Megvan.

És nem égrengető a megváltás, csak rádöbbenni a valóságra, kenyeret enni papírszendvics után, az a jó.

A szösz meg elkísér.

2008. szeptember 10., szerda

twentyseven

Máma vagyok 27.

Kaptam örökbe egy igazi orángutánt (!), kaptam legóautót, könyveket és töltőtollat, egy tábla cukormentes csokit, egy rajzfilmet, egy sms-t, egy iwiwest, meg sok sok figyelmességet.

Aztán meg estve, törlesztve régi adósságomat, befejeztem a heripotter utolsó kötetét. Nyomokban ott tekeregtek még a régi szelek a lapok közt, még az első kinyitás tájékáról. Furcsajó élmény, hogy egy könyv emlékszik helyetted. A könyv egyébként rettentő jó, és kicsit szomorú vagyok, hogy ez volt az utolsó ilyen... fingers crossed, of course :)

Ettem tortát, a tartós kurvaság jegyében. Dehát milyen ember az, aki egy kicsit se kurva? Száraz falevél, viszi messzire a szél.

2008. szeptember 8., hétfő

Odale' az utcában van egy kedvemre való kávézó, a legcudarabb öntödei kánikulában is olyan sokáigkutatott őszi hangulata van neki. Inkluzíve jár hozzá az árában és ízében közös borsosságban fürdőző wokos-zöldséges gezemice lábasjószág húsával. Csíp mint a babám nyelve, nameg gyömbér' sem kell a szomszédba mennie. Kurva vagyok, megkívánom, hó végén meg a molylepkékre lövök lesből amint fáradtan kiillannak a neszeszerből. Naszóval ma is bemasírozott egy indiaifűszerrel-kassírozott pulykafasírozott (persze a vége kamu, de csak így ízes), szöszkém végszóra a fogásztól jövet a leadott fogkövet bazsalikomos spagettire váltotta, abba ugrott ínyfájós-fejest, nekifutásból tömtük a majmot. Aztán rozmár-hiperűrben hanyatthétrét egyészen hazáig sétáltunk, ami korrupt becsléssel is legfeljebb húsz méter, zaba után meg egy tour-de-kőrösi-csoma, némán szuszogva hozzsánáztunk a liftnek, cserébe egy összedőlő eiffeltorony hangjával recsegett minket anyánkba, a többletsúly végett. Idefent a macska végigudvarolta a kötelező ötpercét ami az érkezés és a kaja felszolgálása között kényszerűen kivárandó. Aztán rámjött a tüsszögés, kb. úgy nézek ki mint egy rosszul célzó hajóágyú; az utolsó heripotterkötet lapjai sínylik a szélsebesen röpködő Zöld Ászok zárótüzét. Lázam nincs, taknyom vödörszám, a zsepi még tart, szexelni akarok, a macska alszik.

Hát ez van.

2008. szeptember 7., vasárnap

Sommáját írom:

-szokásos menet a libidókán, lennfönn a hócipőben, majd lélekben, és a végén katarktikusan is
-szombati preszülinap apámékkal, sövénybonsai, üvöltés és hiszti, meseszép
-ma meg a láthatatlan kiállítás, egy rém szimpatikus Vak vezetésével, bele a sötétbe. Emberségből kemény lecke. Nagyon sokunknak tenném kötelezővé. Néhányunkkal meg szívesen beszélgetnék az élményről. You should go too.

2008. szeptember 5., péntek

a fucking hermit, that's what I am, can't handle my problems so I barricaded myself at home, fuck it.

2008. szeptember 4., csütörtök

2008. szeptember 3., szerda

Isten hozott mindenkit, innentől ide. Van csillogó logó.