2008. november 27., csütörtök

Sosem én megyek magamtól, mindig visznek. Csodanézőbe. Mindig más. Szép szeretők, barátok, anyámék, vagy a véletlen, de mindig visznek. Máma estve a vakok intézetébe. Kicsi hangverseny a paralimpikonoknak, és az olimpikonoknak. Zongoristából négy, énekesből egy, mind vakok, és csodát művelnek. Fogyaték nélkül élő egyszerűen nem, vagy csak ritkán tud ilyet. Ők meg folyamatosan. Olyan szívesen sorolnálak titeket név szerint, de én is fogyatékkal élek, csupán a pillanat ragad meg bennem, az is csak egy pillanatig.
Mindig úgy rájukcsodálkozom, hogy mennyi mennyi csodálatos ember, csak egy kis világival kell kevesebbnek lenni... félve irigylem őket. Én összeomlanék. Ők meg Istenig építik a bábeltornyot.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Holnap este 7-kor Rómeó és Júlia lesz a Nagymező utcában, az Instantban. Jelnyelven, zenével+hangra tolmácsolással. És ingyér. Vitesd el magad ide is, sztem érdemes :D

Peet írta...

hűha, még pont időben vagyok...
51% hogy ott leszek :)

Névtelen írta...

hű, ez izgalmasan hangzik. Ma este lesz? Nekem is 51%.

Névtelen írta...

Remélem ott voltatok... Én sajnos nem tudtam menni :((