Náthablog 2

A kommunális kíváncsiság és aggodalom eloszlatása végett: sárga, igen, sárga takony ocsmánylik orrom barlangjából. A dokinő kérdezte, tehát fontos.
De Rerum Dokinő: még a Stormnál volt céges vajákos, nem túl jelentős korához méltóan csinos és okos; rendelőjében a különféle gyógyszerreklámok helyett kizárólag a Hippokratészi eskü lóg, ami lássuk be, korunk orvostársadalmában ritka és gyémántértékű hozzáállást takar. Kedvesen érdeklődött a játékszakma iránt, a szakmai előmenetelemről is kérdezett, hozzászólt, nem hülyeséget. Lenyűgöző jelenség, de tényleg. Jelen státuszomban kizárólag páciensi elragadtatást vált ki, ellenben ha független és jólmenő 40-50 közti ügyvéd lennék, biz'isten meghívnám egy bakardikólára.
Bejelöltem mint pesti háziorvost (a halálnak volt kedve Törökbálinton a hexencsúzos-lumbágós-vénasszonyoknyarás satrafák légiónyi sorát kivárni hogy a helyi dottore felírjon valami antibiotikumot mámegin, amit úgysem szedek be).

Valamint érdekes tapasztalás: minden náthám alkalmával rájövök, hogy isteni teát tudok, és szeretem is. Napi 2 liter legalább lemegy, állítólag jót tesz. Náthabúcsúztával pedig egyszerűen nem jut eszembe csinálni.

Természetesen most, hogy tengernyi időm lenne rajzolgatni/alkotni a fasza gépen, szervízben van, és ezen a kis gőzhajtású laptopon kémlelem a világot.

Hogyan lehet úgy mézet enni, hogy utána ne kelljen húsz percig szakállat mosnom? Természetesen nem a női olvasóktól várok kompetens választ (ha meg igen, küldj fényképet is).