Odale' az utcában van egy kedvemre való kávézó, a legcudarabb öntödei kánikulában is olyan sokáigkutatott őszi hangulata van neki. Inkluzíve jár hozzá az árában és ízében közös borsosságban fürdőző wokos-zöldséges gezemice lábasjószág húsával. Csíp mint a babám nyelve, nameg gyömbér' sem kell a szomszédba mennie. Kurva vagyok, megkívánom, hó végén meg a molylepkékre lövök lesből amint fáradtan kiillannak a neszeszerből. Naszóval ma is bemasírozott egy indiaifűszerrel-kassírozott pulykafasírozott (persze a vége kamu, de csak így ízes), szöszkém végszóra a fogásztól jövet a leadott fogkövet bazsalikomos spagettire váltotta, abba ugrott ínyfájós-fejest, nekifutásból tömtük a majmot. Aztán rozmár-hiperűrben hanyatthétrét egyészen hazáig sétáltunk, ami korrupt becsléssel is legfeljebb húsz méter, zaba után meg egy tour-de-kőrösi-csoma, némán szuszogva hozzsánáztunk a liftnek, cserébe egy összedőlő eiffeltorony hangjával recsegett minket anyánkba, a többletsúly végett. Idefent a macska végigudvarolta a kötelező ötpercét ami az érkezés és a kaja felszolgálása között kényszerűen kivárandó. Aztán rámjött a tüsszögés, kb. úgy nézek ki mint egy rosszul célzó hajóágyú; az utolsó heripotterkötet lapjai sínylik a szélsebesen röpködő Zöld Ászok zárótüzét. Lázam nincs, taknyom vödörszám, a zsepi még tart, szexelni akarok, a macska alszik.
Hát ez van.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése