Kábé másfél hónapja járunk Zsámbékra íjászatra. Tanulunk, lövünk, barátkozunk, vidéknézünk, zsiványkodunk, művészetet sajátítunk el. Imádom, szeretem. Most csütörtökön csapatokba osztottak minket, utólag kiderült, a jobbak közé kerültem. Edzés végén spontánvizsga. Ki kellett állnom a többiek elé, lőni. Misibá' mindenkinek elmondta, hogy milyen.
Most annyit érzek, hogy nem koronát kaptam, hanem feladatot. Hűen megfelelni a címnek. És van kedvem, kitartásom, önmérsékletem, alázatom. Csodálatos érzés, hogy nem kérkedek, csak tudom, hogy mit tudok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése