PeetBlog

...korareggel, erkélycigi. Azon filozofáltam épp, hogy mi lehet szegény Istennel. Mi van, ha valami olyasmi történik, mint Pratchett Kisistenek c. könyvében, hogy már senki nem hisz igazán benne, hatalmát vesztette, és valami nagyon kicsi alakban lebeg fölöttünk. Keresvén bárkit, aki hisz. Akkor elszállt az erkély előtt egy fehér galamb, és körözött a ház körül. Erre elmosolyodtam, hogy natessék, valami ilyesmire gondoltam, és visszafogottan vigyorogva biztosítottam róla, hogy én még hiszek. Ekkor a galamb eltűnt, és abban a minutumban visszatért négy. Én meg tovább vigyorogtam, és látám a dolgokat működni. És hittem, egyrecsak. Akkor eltűnt a négy fehér galamb, és a láthatáron feltűnt vagy húsz, és a szemközti lovarda felett piruetteztek. Akkor már rettentően vigyorogtam, és csendben megjegyeztem, hogy oké, nekem lejött, de mellőzzünk bármi Hitchcockit, és bejöttem. Hát így működik a világ. És ezt sokkal szebben is leírhattam volna, de most nem megy.