Pfööööföfföfööötráá

Elteltem telhetetlen, rettenthetetlen tetvekkel, ellehetetlenedtem, tehetetlenülök, tehetetlenül ülök. Mi késztethet egy magamfajtát arra, hogy üljön a gödör alján, bambán bámulva a holdvilágot? Ordibálok, kussolok, szavak szavak hátán, azok meg, gyakran hazudnak, a kurvái. Ha meg nem, akkor is csak viszi őket a szél... Émmeg, mint egy erdőbe telepített szélfútta furulya, süvöltök ha süvöltet a vihar, értelmetlenül, de nincs az a hurrikán ami kicibálna, mer' én a bálna idecsirizeltem magam a közepibe, patópálcsirizzel. PEDIG A KURVA KARMA (be szépen félre lehet érteni) MÁR IGAZÁN ELVIHETNE a kék ifáján (mentőleg jegyzem, nem az elejével, hanem az ülésen, szépen, biztonságosan kikocsiznék az erdőből, köszönöm). TÖRTÉNJEN MÁR VALAMI ÉRDEKES ÉS JÓ, mert bedilizek, és sávot vált alattam a libikóka.