Sosem én megyek magamtól, mindig visznek. Csodanézőbe. Mindig más. Szép szeretők, barátok, anyámék, vagy a véletlen, de mindig visznek. Máma estve a vakok intézetébe. Kicsi hangverseny a paralimpikonoknak, és az olimpikonoknak. Zongoristából négy, énekesből egy, mind vakok, és csodát művelnek. Fogyaték nélkül élő egyszerűen nem, vagy csak ritkán tud ilyet. Ők meg folyamatosan. Olyan szívesen sorolnálak titeket név szerint, de én is fogyatékkal élek, csupán a pillanat ragad meg bennem, az is csak egy pillanatig.
Mindig úgy rájukcsodálkozom, hogy mennyi mennyi csodálatos ember, csak egy kis világival kell kevesebbnek lenni... félve irigylem őket. Én összeomlanék. Ők meg Istenig építik a bábeltornyot.

Rázzadbéjbe to the right

Kicsit rapszodikus lett, de szeretem ami lemászott a műtőasztalról...
GIVE MY CREATION....LIFE!!
...doll-zagga-buzz-buzz...

Memo

Máma estve csinálok én is playlistet, okító és szórakoztató jelleggel.

Van az Angel vízesés, Bolivarban található (de szép szó ez a Bolivar...). Majdnem egy kilométer magas. Na annak a tetejéről szökkent el a majom, érkezik lefele. Alatta a víz. Abba ugrik.

Megtettem valamit. Kurvára fájt. És most pillanatokon belül kiderül, hogy elbasztam -e az egész életemet, vagy jut -e nekem is a mindenkinek járó mégegyesélyből. Jó nagy húsbárdot forgattam meg egy pillanata alatt kapásból két szegyben, nem fröcskölt a vér, hanem elment, szatyorban. És egészen addig nem is bőgtem igazán, amíg be nem nyújtottam az igénylést a Nagy Egyetemes Földönjáró Szánalomközpontban. És most itt ülök, végre be mertem kapcsolni a gépet, és leírom mementóul mindezt, vak-vágyva pislogva a jövőt. A közelit. Meg kurvára félve a távolit.

Mert tudjátok, mint Vacskamati virágja. Nem tudjátok? Hát lessétek meg. Mert csak.

És mindent jól tettem. Semmi hülyeséget nem csináltam. Bármi is sül ki belőle, egyszerűen meg kellett tennem. Magamért. Mert csak. Mert kussból volt elég.

És most itt ülök, lemostam a kést, a lakásban nem merek körülnézni. Mert minden sarok néz. Nem vádlón, hanem csak úgy szemeznek. A macska is.

Felfogtam, és kizárólag ésszel csináltam, ha valaha ölnöm kéne, meg tudnám tenni, kipróbáltam. Épp ilyen. A szívem száján hetven réteg leokoplaszt. Bőgni muszáj, de bőgve épp olyan pontosan lehet szúrni, mint száraz szemmel. A szívem egy páncélszekrényben, egy folyó mélyén, lebetonozva. Csak kurvára dörömbölt a szemétláda.

Akurvaéletbe.

Lehetne képeket, lehetne verseket, lehetne metaforát, hasonlatot, de itt álljon ketté a fülem, ha a vérszagot ugyanúgy visszaadnák. Vasszagú az egész ház. Az a kurva, nehéz vasszag.
És ha a rendesben van is némi makula, a szagmemóriám legendás. Ez a szag a gödörig kísér.

És most könyörgőre fogtam. Esendő vagyok, és voltam végig. Leszek is talán. Te is.
És most onnan, a zuhogó esős akárhonnan, bárhová is visz a busz, kísérjenek az angyalok. Azokból is a válogatottak. Legyen náluk limonádé, mekisfagyi, sültgesztenye.

Amit most tettem, a legnagyobb sikerélményem eddig. Olyan kapukat törtem át homlokkal, amik galaxisoknak tartanak ellen rendes esetben. Kurvajó a túloldalon, a saját hisztimben fogok megfulladni, de kurva sikeresen.

Közben néha a szél megzörgeti az ajtót.
Az ajtó nagyon sajátosan zörög.

Minden vagyonom, hitem,
legyen Tiétek. Item.

got the sign, give me strength

Megintzene

Ráállok erre a vonalra, ez megy :)

Persze erre is vezetni kell...