PeetBlog

Megtettem valamit. Kurvára fájt. És most pillanatokon belül kiderül, hogy elbasztam -e az egész életemet, vagy jut -e nekem is a mindenkinek járó mégegyesélyből. Jó nagy húsbárdot forgattam meg egy pillanata alatt kapásból két szegyben, nem fröcskölt a vér, hanem elment, szatyorban. És egészen addig nem is bőgtem igazán, amíg be nem nyújtottam az igénylést a Nagy Egyetemes Földönjáró Szánalomközpontban. És most itt ülök, végre be mertem kapcsolni a gépet, és leírom mementóul mindezt, vak-vágyva pislogva a jövőt. A közelit. Meg kurvára félve a távolit.

Mert tudjátok, mint Vacskamati virágja. Nem tudjátok? Hát lessétek meg. Mert csak.

És mindent jól tettem. Semmi hülyeséget nem csináltam. Bármi is sül ki belőle, egyszerűen meg kellett tennem. Magamért. Mert csak. Mert kussból volt elég.

És most itt ülök, lemostam a kést, a lakásban nem merek körülnézni. Mert minden sarok néz. Nem vádlón, hanem csak úgy szemeznek. A macska is.

Felfogtam, és kizárólag ésszel csináltam, ha valaha ölnöm kéne, meg tudnám tenni, kipróbáltam. Épp ilyen. A szívem száján hetven réteg leokoplaszt. Bőgni muszáj, de bőgve épp olyan pontosan lehet szúrni, mint száraz szemmel. A szívem egy páncélszekrényben, egy folyó mélyén, lebetonozva. Csak kurvára dörömbölt a szemétláda.

Akurvaéletbe.

Lehetne képeket, lehetne verseket, lehetne metaforát, hasonlatot, de itt álljon ketté a fülem, ha a vérszagot ugyanúgy visszaadnák. Vasszagú az egész ház. Az a kurva, nehéz vasszag.
És ha a rendesben van is némi makula, a szagmemóriám legendás. Ez a szag a gödörig kísér.

És most könyörgőre fogtam. Esendő vagyok, és voltam végig. Leszek is talán. Te is.
És most onnan, a zuhogó esős akárhonnan, bárhová is visz a busz, kísérjenek az angyalok. Azokból is a válogatottak. Legyen náluk limonádé, mekisfagyi, sültgesztenye.

Amit most tettem, a legnagyobb sikerélményem eddig. Olyan kapukat törtem át homlokkal, amik galaxisoknak tartanak ellen rendes esetben. Kurvajó a túloldalon, a saját hisztimben fogok megfulladni, de kurva sikeresen.

Közben néha a szél megzörgeti az ajtót.
Az ajtó nagyon sajátosan zörög.