Hátakkor namégegyszer, mert első húszra nem sikerült.
Vannak kétségek.
Van reménysugár is.
Bármi lehet.
Egy dolog biztos, Tibetszerte irigylik azt a lelki nyugalmat amivel háncsfonatba burkoltam szellememet.
Fene a kurva mindenemet, a felnőtt fejemet, meghogy állandóan azt a kurva boldogságot hajkurászom.
A rohadt gépnek meg feldugok egy ácskapcsot. A számítónak.
Ami viszont rém megnyugtató, hogy a könyvek sosem romlanak el, kedvenc balfékjeim a polcon sorakoznak, és megint legyőzik a sárkányt. A hercegnő... jelentős, a sárkányölő... nos, ő meg a városi őrség tagja. A sárkány meg kellően galád. Épp mint a macska. Ma arcon harapott, de már érzem belőle a jó szándékot. A pokolba vezető út is azzal van kikövezve, hát én is csempésztem egy kicsit belőle a válaszmaflásba. Nem ő kapta, hanem az ördög.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
...jön velünk a Picula...?...:) (bociszem bociszem bociszem....)
ja nem írtam nevet...:D
nyilván nem értek egy kukkot sem :) de remélem majd csütörtökön.
akkor most a Dödeszkének már nem is lesz blogja??? az élet olyan igazságtalan.... :(
Megjegyzés küldése