Sommáját írom:
-szokásos menet a libidókán, lennfönn a hócipőben, majd lélekben, és a végén katarktikusan is
-szombati preszülinap apámékkal, sövénybonsai, üvöltés és hiszti, meseszép
-ma meg a láthatatlan kiállítás, egy rém szimpatikus Vak vezetésével, bele a sötétbe. Emberségből kemény lecke. Nagyon sokunknak tenném kötelezővé. Néhányunkkal meg szívesen beszélgetnék az élményről. You should go too.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése