2008. november 16., vasárnap
2008. november 15., szombat
2008. november 10., hétfő
SX7
nalássuk:
-nátha
-PC tönkrement (már megjavult, deazértbasszameg)
-XBOX tönkrement
-mobilvinyó kaputt
és még sorolhatnám
...a könyvek hál'Istennek nem mennek tönkre.
-nátha
-PC tönkrement (már megjavult, deazértbasszameg)
-XBOX tönkrement
-mobilvinyó kaputt
és még sorolhatnám
...a könyvek hál'Istennek nem mennek tönkre.
2008. november 6., csütörtök
Náthablog 2
A kommunális kíváncsiság és aggodalom eloszlatása végett: sárga, igen, sárga takony ocsmánylik orrom barlangjából. A dokinő kérdezte, tehát fontos.
De Rerum Dokinő: még a Stormnál volt céges vajákos, nem túl jelentős korához méltóan csinos és okos; rendelőjében a különféle gyógyszerreklámok helyett kizárólag a Hippokratészi eskü lóg, ami lássuk be, korunk orvostársadalmában ritka és gyémántértékű hozzáállást takar. Kedvesen érdeklődött a játékszakma iránt, a szakmai előmenetelemről is kérdezett, hozzászólt, nem hülyeséget. Lenyűgöző jelenség, de tényleg. Jelen státuszomban kizárólag páciensi elragadtatást vált ki, ellenben ha független és jólmenő 40-50 közti ügyvéd lennék, biz'isten meghívnám egy bakardikólára.
Bejelöltem mint pesti háziorvost (a halálnak volt kedve Törökbálinton a hexencsúzos-lumbágós-vénasszonyoknyarás satrafák légiónyi sorát kivárni hogy a helyi dottore felírjon valami antibiotikumot mámegin, amit úgysem szedek be).
Valamint érdekes tapasztalás: minden náthám alkalmával rájövök, hogy isteni teát tudok, és szeretem is. Napi 2 liter legalább lemegy, állítólag jót tesz. Náthabúcsúztával pedig egyszerűen nem jut eszembe csinálni.
Természetesen most, hogy tengernyi időm lenne rajzolgatni/alkotni a fasza gépen, szervízben van, és ezen a kis gőzhajtású laptopon kémlelem a világot.
Hogyan lehet úgy mézet enni, hogy utána ne kelljen húsz percig szakállat mosnom? Természetesen nem a női olvasóktól várok kompetens választ (ha meg igen, küldj fényképet is).
De Rerum Dokinő: még a Stormnál volt céges vajákos, nem túl jelentős korához méltóan csinos és okos; rendelőjében a különféle gyógyszerreklámok helyett kizárólag a Hippokratészi eskü lóg, ami lássuk be, korunk orvostársadalmában ritka és gyémántértékű hozzáállást takar. Kedvesen érdeklődött a játékszakma iránt, a szakmai előmenetelemről is kérdezett, hozzászólt, nem hülyeséget. Lenyűgöző jelenség, de tényleg. Jelen státuszomban kizárólag páciensi elragadtatást vált ki, ellenben ha független és jólmenő 40-50 közti ügyvéd lennék, biz'isten meghívnám egy bakardikólára.
Bejelöltem mint pesti háziorvost (a halálnak volt kedve Törökbálinton a hexencsúzos-lumbágós-vénasszonyoknyarás satrafák légiónyi sorát kivárni hogy a helyi dottore felírjon valami antibiotikumot mámegin, amit úgysem szedek be).
Valamint érdekes tapasztalás: minden náthám alkalmával rájövök, hogy isteni teát tudok, és szeretem is. Napi 2 liter legalább lemegy, állítólag jót tesz. Náthabúcsúztával pedig egyszerűen nem jut eszembe csinálni.
Természetesen most, hogy tengernyi időm lenne rajzolgatni/alkotni a fasza gépen, szervízben van, és ezen a kis gőzhajtású laptopon kémlelem a világot.
Hogyan lehet úgy mézet enni, hogy utána ne kelljen húsz percig szakállat mosnom? Természetesen nem a női olvasóktól várok kompetens választ (ha meg igen, küldj fényképet is).
2008. november 4., kedd
Náthablog
...és ilyentájt mindig megszáll a múzsa.
A múzsáról: cseppet anyáskodó, anyatigris jelenség, olyan 'könnyebb verset írni mint megkerülni' típus, tülkös sisakkal, keblein körpajzsok, melyekkel bolygókat lehetne kivédeni. Az égből ereszkedik alá, hosszan kitartva egy magas cét, ami egyrészt az univerzum szövetét is képes kikristályosítani, majd tejútnyi szilánkokra törni, valamint úgy visszhangzik, hogy galaxisunk faláról pattan vissza, mint egy lamantin csókja egy burgonyacsipszről.
Nyájas mosolyába az Egyesült Államok teljes pékhada sem tudna elegendő képviselőfánkot gyártani (pedig szezonja van), szende pislantásától pedig kozmetikai konglomerátumok zuhannak csődbe. Lágyan ráteszi oltalmazó kezeit a vállaimra, én pedig magamba szállok, ideroskadok a gép elibe és megírom takonyszegélyezte sirámaim.
Kútfőm teli, szememen századnyi sors súlya, csipáim közt a kanyon Gibraltár szorosával vetekszik, olyan hangokat tudok kiadni, hogy 'Göööööö' meg 'Mmmnygggh', mozogni legfeljebb a teáig és vissza, játszani egyáltalán nincs kedvem(!). Olvasgatok inkább, összes Pratchettet, újra.
Friss: mégiscsak van kedvem játszani, megnyugodtam. Lost Planet: Colonies edition, egy ántik gyöngyszem a Capcomtól. Gameplay, atmoszféra, animáció és bossfight iskola.
A múzsáról: cseppet anyáskodó, anyatigris jelenség, olyan 'könnyebb verset írni mint megkerülni' típus, tülkös sisakkal, keblein körpajzsok, melyekkel bolygókat lehetne kivédeni. Az égből ereszkedik alá, hosszan kitartva egy magas cét, ami egyrészt az univerzum szövetét is képes kikristályosítani, majd tejútnyi szilánkokra törni, valamint úgy visszhangzik, hogy galaxisunk faláról pattan vissza, mint egy lamantin csókja egy burgonyacsipszről.
Nyájas mosolyába az Egyesült Államok teljes pékhada sem tudna elegendő képviselőfánkot gyártani (pedig szezonja van), szende pislantásától pedig kozmetikai konglomerátumok zuhannak csődbe. Lágyan ráteszi oltalmazó kezeit a vállaimra, én pedig magamba szállok, ideroskadok a gép elibe és megírom takonyszegélyezte sirámaim.
Kútfőm teli, szememen századnyi sors súlya, csipáim közt a kanyon Gibraltár szorosával vetekszik, olyan hangokat tudok kiadni, hogy 'Göööööö' meg 'Mmmnygggh', mozogni legfeljebb a teáig és vissza, játszani egyáltalán nincs kedvem(!). Olvasgatok inkább, összes Pratchettet, újra.
Friss: mégiscsak van kedvem játszani, megnyugodtam. Lost Planet: Colonies edition, egy ántik gyöngyszem a Capcomtól. Gameplay, atmoszféra, animáció és bossfight iskola.
2008. november 1., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
