Golden days

Légy bármekkora sznobja a romantikának, művészfilmeknek, ha Jarmusch verejtékéből teázol holdfénynél, a Beavis és Butthead lenyomja Amerikát ott kell legyen a polcodon, vagy a két füled között. Csak.

Önépít

Kábé másfél hónapja járunk Zsámbékra íjászatra. Tanulunk, lövünk, barátkozunk, vidéknézünk, zsiványkodunk, művészetet sajátítunk el. Imádom, szeretem. Most csütörtökön csapatokba osztottak minket, utólag kiderült, a jobbak közé kerültem. Edzés végén spontánvizsga. Ki kellett állnom a többiek elé, lőni. Misibá' mindenkinek elmondta, hogy milyen.

Most annyit érzek, hogy nem koronát kaptam, hanem feladatot. Hűen megfelelni a címnek. És van kedvem, kitartásom, önmérsékletem, alázatom. Csodálatos érzés, hogy nem kérkedek, csak tudom, hogy mit tudok.

Perszeverárerácicáfaszom

Három napja.

Ímhol az új ábrám, ma reggel készült frissibe'.

Mesejó dolog íjászkodni. Hagyom a dagadt szuperlatívuszokat másra, de engem angyalok visznek a padlásra.

Álmomban mindenki szerelmes belém, elhalmoz ajándékokkal, ajnároz, lekvároz, hozzsánáz...
Ekkor felébredek, hűtőmben sonka és füstölt sajt.
Húsweet.

Hipernosztalgia

...még apám mutatta nekem, jó ezer évvel ezelőtt. Akkor tényleg elhittem, hogy a repülés csak sziklaszilárd akarat kérdése. Néha még mostanában is pipiskedek reménykedve az erkélyen.